Tavaly júniusban az a szerencse ért, hogy az IBUSZ Utazási Irodával Zakinthos-ra mehettem egy 10 napos kirándulás keretében. Annak
ellenére, hogy az oda utunk autóbusszal durván 2000 kilométer volt
és ¼ részben „dolgoztunk” is, csodálatos 10 napot tölthettem el Görögországban.
Budapestről indultunk a kora reggeli órákban és meg sem
álltunk, míg el nem értük a görög Paraliát, ahol 1 (fél)éjszakát aludtunk.
Reggeli után folytattuk utunkat tovább Athénbe (ami Paraliától kb. 700 km). Útközben láttuk az
Istenek hegyét, Olymposzt, ahol most így visszagondolva, az Istenek
meghallgatták kívánságomat :).
Bár a „nagy hegyet” csak buszból láttuk, kárpótolt minket a
Tempi-völgyében található Daphné forrás, és annak szépítő vize.
Végül rengeteg
buszban töltött óra után, délután elértük Athént, ahol az első megálló az Akropolisz volt. Történelmi
tanulmányaim helyszínének megelevenedése hihetetlen volt. Hát még az a rengeteg
fotótéma! És mint jó fényképészhez méltatlanul, természetesen itt merült le
teljesen az akkumulátorom…azért persze a java részét le tudtam fotózni:
Athénról annyit tudnék mondani, hogy látni kell….nem lehet
elmondani szóban milyen is ott lenni. Bár, azért hozzáteszem, nem élnék abban a
városban egy évet sem, de így turpistaként, nagyszerű élmény volt!
Rövid látogatásunk után, másnap ismét magunk alá gyűrtük a
buszt és belevágtunk a következő 600-800 km-be. A Korinthoszi-csatornát átszelve
(észre se vettük mikor átmentünk rajta….) eredeti úticélunktól kis kitérővel
Epidaurost és Naphliont néztük meg, ahol ebédeltünk és kicsit danonásztuk a
Tavaszi szél vizet áraszt c. világhírű darabot az epidauroszi ógörög
színházban.
Aztán mikor már nem volt hangunk és rendesen jóllaktunk a
helyi tavernában, jó kis görög salátával, ismét visszaszálltunk a buszba és
nyakunkba vettük a Peloponészoszi-félsziget északi útjait.
Mivel az út nagy
részén szunyókáltam, a jól megérdemelt ebédet emésztgetve, csak későn vettem
észre, milyen szép is a félsziget és a kontinens közötti tengeröböl. Egyszerűen
csodálatos! Miután sikerült magamhoz térnem elő is kaptam a gépem és
kattogtattam egy párat.
Az északi-peloponészoszt meghódítva végül elértük a kikötőt,
ahol vártuk a „kompunkat”, ami átvitt minket Zakinthos szigetére. No, a kompot
ne úgy képzeljétek el, mint az itthoni, magyar kis kompokat. Ezekbe több 10
kamion, busz, autó, stb. fér el. Csak tátott szájjal néztük/néztem, ahogy a
buszunkat is elnyelte az a kis kompocska.
Persze arról már nem is beszéltem, hogy az egyik kedvenc
témám ért a kompon, a tengeren, vagyis: a naplemente. Azt hiszem, nem is
kérhettem volna többet ettől a naptól (leszámítva persze egy vízszintes, jó
puha ágyat!)!
Másnapra „pihenőt kaptunk, így aznap, végre, életemben
először, fürödhettem a tengerben. Így mivel gyerekkori álmom válhatott valóra,
azt nem én fotóztam, mert önfeledten lubickoltam a sós vízben, ami mondhatom
felettébb érdekes ízű….
Pihenőnapunk után a sziget rengeteg természeti, és egy-két
kulturális kincsét néztük meg. De be kell valljam, nekem a természetiek jobban tetszettek. Szerintem a képek magukért beszélnek, hogy miért is! A sziget lélegzetelállító kilátókkal és zöld növényekkel tarkított sziklákkal van teli. A Kék-Lagúnáknál pedig el sem hisszük, hogy létezik a kéknek ennyi árnyalata és mindegyik ilyen szép tud lenni!
A szigeten él amúgy egy keramikus, akit meglátogattunk munka közben.
Természetesen, a sziget híres kolostora sem maradhat ki a sorból.
Végül, de nem utolsó sorban nem véletlenül hagytam utolsónak a bemutatások között, a Navayo öblöt. Az egész út alatt ez a kirándulás tette rám a legnagyobb hatást. Olyan kék szinte nem is létezik, mint ami azokban az öblökben találhatóak. Nem tudtam, fotózzak-e vagy csak szívjam magamba amit látok és égessem bele a retinámba, hogy örökre meg legyen. Egyszerűen leírhatatlan számomra milyen érzés volt ott lenni. Így inkább mutatom:
És még a szerencsétlenségben is szerencsénk volt. Ugyanis annyira hullámzott a tenger, hogy a Navayo-öbölben nem tudtunk kikötni és fürödni, így oda "csak belátogattunk" és helyette, egy kicsivel arrébb, egy turistáktól és minden emberi dologtól távol álló öbölben kötöttünk ki és fürödtünk. Na ez volt az a hely, ahol két-három kattintás után gép a törülközőbe és élvezni amit kell. Itt találtam meg azt amire nagyon-nagyon régen vágytam. Csodálatos tengerpart, azúrkék víz, szikrázó napsütés, nyugalom. Erre mondom, hogy ezekért az élményekért és látványért érdemes élni! Erre igaz az, hogy "csoda az, ami bennünk és körülöttünk van"!
Szóval röviden, ez volt 10 nap története a sok-sok látnivalóval. Ha esetleg kíváncsiak vagytok, mivel töltöm azóta az időmet, látogassatok el a Zsuska Photo facebook oldalára.
.JPG)
